Az agorafóbia a pánikbetegség egyik fajtája, az agorafóbiával küzdő emberek rettegnek minden olyan helyzettől, ahonnan nem tudnának könnyen kiszabadulni, vagy szükség esetén nem kapnának segítséget. Félelmeik alapját jelentik a nagy, nyitott terek, a szűk és körbezárt helyek, mint például a busz, a lift vagy a metró. Ezek mind olyan helyek, ahonnan pánikroham esetén nem tudnának kiszabadulni, vagy nem lenne a közelben olyan személy, aki azonnali segítséget tudna nyújtani. Gyakran csak rokonnal vagy baráttal merészkednek ki a biztonságot jelentő lakásukból. Otthon is ragaszkodnak a családtagok jelenlétéhez. Az agorafóbia súlyosságától függően különböző mértékben akadályozza meg a mindennapi életvitelt. Az intenzitása hullámzó, az enyhe tünetektől egészen a lakás elhagyásának a képtelenségéig terjedhet. Súlyos agorafóbia esetén az életlehetőségek beszűkülnek, gyakran a páciensek állását és társas kapcsolatait is veszélyezteti, ezért gyakran jár együtt depresszióval. A klausztrofóbia is az agorafóbia egyik fajtája, ilyenkor zárt, kis légterű térben fél a páciens. Attól retteg, hogy szükség esetén nem tud kiszabadulni, nem tudja uralni a helyzetet.
Terápia:
A fóbiák kezelésénél a legeredményesebbnek a deszenzitizáció módszere bizonyult.
A terápia első lépéseként különböző relaxációs technikákat sajátítunk el, amely azért fontos, mert a relaxált állapot összeegyezhetetlen a félelemmel, a szorongással. A relaxáció elsajátítása azt jelenti, hogy meg tudunk szabadulni a feszültségtől, tudatosan képesek vagyunk hatni a testünkre.
Második lépésként összeállítjuk a félelem hierarchiának nevezett listát, amelyben a különböző helyzeteket, ingereket rangsoroljuk a legenyhébbtől a legerősebb szorongást kiváltóig.
A terápia lényege, hogy relaxált állapotban szembesülünk a félelmet kiváltó ingerekkel a félelem hierarchia alapján. Ez először általában az imagináció útján, azaz képzeletben történik. A következő lépés, hogy ugyanezt a módszert követve, de már a valós életben szembesüljünk a fóbiát képező szituációval.