Mi a séma? A sémák mélyen gyökerező, önmagára, a világra vonatkozó hiedelmek amelyeket a páciens fiatalon tanult meg. A probléma az, hogy ezek a hiedelmek negatívak, gyakran torzultak, túlzóak és ezen a torzult, negatív „szemüvegen“ keresztül látjuk, érzékeljük a világot és magunkat. Amikor egy helyzetben a séma aktiválódik nagyon heves érzelmeket élünk meg, ami valamilyen viselkedést von maga után. Ez a séma vezérelt viselkedés, illetve megküzdés a szituációval nem előrevívő, nem egy pozitív kimenetelt erősítő megoldáshoz vezet, hanem folyamatos konfliktust generál a környezetünkkel és önmagunkkal is.
A sématerapeuták szerint a sémák gyermekkorban fejlődnek ki az olyan alapvető érzelmi szükségletek be nem töltéséből mint:
- a biztonságot nyújtó szeretetteljes kapcsolat,
- autonómia, kompetencia
- az érzelmek szabad kommunukálhatósága
- spontaneitás, játék,
- reális keretek és önkontroll biztosítása.
A sémák kialakulásához hozzájárul a gyermek érzelmi temperamentuma is mint pl.: labilitás, szorongás, félénkség, derű, passzivitás, agresszivitás, szociabilitás stb.
A sémák tehát az érzelmi temperamentum, a be nem töltött igények és fájdalmas élmények kölcsönhatása révén alakul ki.
A következő negatív sémákat különböztetjük meg:
- Elhagyatottság-instabilitás
- Bizalmatlanság-abúzus
- Érzelmi megvonás
- Csökkentértékűség-szégyen
- Társas elszigetelődés
- Dependencia
- Sérülékenység
- Összeolvadság
- Kudarcra ítéltség
- Feljogosítottság-grandiozitás
- Elégtelen önkontroll-önfegyelem.
- Behódolás
- Önfeláldozás
- Elismerés hajszolás
- Negativizmus-pesszimizmus
- Érzelmi gátoltság
- Könyörtelen mércék
- Büntető készenlét.
A terápia lényege ezen sémák mérséklése, gyógyítása és a megküzdések adaptívvá tétele. Először is a sémákat azonosítjuk, megértjük eredetüket, hogy milyen élmények járultak hozzá hogy kialakuljanak. Fontos rálátnunk, hogy az aktuális problémát melyik séma aktiválja. A megküzdési stílusokat is elemezzük, megnézzük, hogy melyik helyzetben milyen stratégiát alkalmazuk.
Az ülések alatt, gyakran imagináció útján aktiváljuk azokat az emlékeket amelyek a sémák kialakulásáért felelősek, és összekötjük ezeket a jelen problémával. A sémák mérsékléséhez is gyakran használhatjuk az imaginációs módszereket, amelyekben a felidézett trauamatikus jelenetet már korrigálva, a terapeuta mint“ jó szülő“ viszonyul a gyermekhez (pácienshez) ezzel kielégítve a be nem töltött érzelmi igényeit. Az imaginatív munka az érzelmek átdolgozását teszi lehetővé. A terápiához hozzátartoznak kognitív módszerek is amelyek megkérdőjelezik a séma igazságát. Megnézzük a sémák mellett és ellene szóló bizonyitékokat. Megvizsgáljuk a megküzdési módok előnyeit, hátrányait, és kialakítunk egy megfelelő egészségesebb megküzdést.
A véső cél a rossz, szenvedést okozó sémák mérséklése, egy adaptív, előremutató megküzdés kialakítása. Ez egy harmónikusabb létet fog előidézni a környezetünkkel és önmagunkkal szemben is. Ami tulajdonképpen minden terápia célja is.