Legjellegzetesebb megjelenési formái az anorexia, a bulimia és a kényszerevés.
Az anorexia esetén az egyén extrém mértékű aggodalmat él át a testsúlyával, alkatával kapcsolatban. Evési szokásai megváltoznak, extrém mértékű kontrollt próbál gyakorolni a táplálék minőségén és mennyiségén. Eleinte csak a kalóriadús ételeket kerüli, majd ez a kör bővül és egyre nagyobb lesz azon ételek listája, amelyeket nem fogyaszt. Az ilyen pácienseknél folyamatosan jelen van az a szorongást keltő gondolat, hogy elhízik. Az anorexia tulajdonképpen egy mentális betegség, aminek a megjelenési formája az evészavar. Ezek a személyek gyakran úgy érzik, elvesztették a kontrollt az életük felett és az egyetlen terület, ahol ezt gyakorolni tudják, az az evés. Legtöbbször nincsenek megelégedve magukkal, negatív az önértékelésük és extrém magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben, maximalisták.
Bulimia egy rendszeresen jelentkező falási roham, amikor extrém mértékű kalóriabevitelre kerül sor, és a falási rohamokat a kontrollvesztés érzése kíséri. A falásrohamokat követően a páciens meg akar szabadulni a bevitt kalóriától, ezért hánytatja magát vagy hashajtókat használ, esetleg túlzásba vitt testmozgást végez. Egy ördögi kör alakul ki: koplalás, falás, purgálás. A bulimiában szenvedő egyén szintén önértékelési problémákkal küzd. Fontos számukra a megjelenés, ettől várják a pozitív megerősítéseket, mások elfogadását, a szeretet kivívását. A bulimia szövődménye lehet a nyelőcsőgyulladás, a káliumhiány, amely szívproblémákhoz vezethet, a kiszáradás és a fogakon megjelenő zománc hiánya.
Terápia:
Anorexia és minden evészavarban szenvedő páciensnél fontos az edukáció, a diétázás, illetve az önhánytatás káros hatásaira, a testi szövődményekre való figyelemfelhívás. Ki kell alakítani normális étkezési mintákat.
Bulimia esetében a rendszeres étkezési szokások kialakítása a legfontosabb pontja a terápiának, mivel az éhezés elkerülése csökkenti a falási késztetést. Önkontroll stratégiákat tanítunk: a falás szempontjából veszélyes helyzetek helyett alternatív, az evéssel összeegyeztethetetlen viselkedést kell véghezvinni. Fontos azoknak a szituációknak a feltérképezése, amelyek a falásrohamokhoz vezetnek. Ezek lehetnek például negatív érzelmek, szorongáskeltő élethelyzetek.
A problémamegoldó készségek elsajátítása azoknak a stresszoroknak a hatását hivatott csökkenteni, megszüntetni, amelyek kiváltják a falásrohamot. Az evéssel, testsúllyal kapcsolatos diszfunkcionális gondolatok, beállítódások átstrukturálása a terápia része. Az alakra, étkezésre, valamint a páciens saját magára vonatkozó téves gondolatainak és beállítódásainak megkérdőjelezése és reálisabbá tétele szintén a folyamatnak a részei.