Aki depressziós, nem képes örülni semminek és még egyszerű döntéseket is nehezen tud meghozni, állandósuló szomorúság és reménytelenség árad belőle. Ez az állapot nem egyenlő az egyszerű rosszkedvvel, ami mindannyiunkkal előfordul a hétköznapok során. A depressziós ember negatív képet alkot önmagáról, a világról és a jövőről, értéktelennek érzi magát, bűntudatot érez és öngyilkosságról szóló fantáziák is előfordulhatnak. Passzív, motiválatlan, kezdeményező készségre képtelen. Fáradt, evési és alvási problémákkal küzd, figyelme a testi-lelki fájdalmaira irányul.
Előfordul, hogy egy depressziós szakasz után egy tünetmentes szakasz áll be, majd újból a depresszió. Előfordul, hogy a tünetmentes időszak után egy úgynevezett mániás epizód következik. A mániás epizódban a páciens szélsőségesen feldobott hangulatban van, lelkes, energikus, gondolkodás nélkül belevág olyan dolgokba, amelyek megvalósíthatatlanok.
Terápia:
A kezelés során három fő vonalon haladunk. A depressziós személy aktivitása beszűkül, ezért csekély örömforráshoz jut, a pozitív visszajelzések elmaradnak és egy önrontó kör alakul ki, amely tovább rontja az állapotát. A terápia egyik eleme az aktivitás növelése, amely pozitív megerősítésekhez és az önrontó kör megszakadásához vezetnek. A terápia fő vonulatát képezi azoknak a negatív automatikus gondolatoknak, diszfunkcionális hiedelmeknek a feltárása és átstrukturálása, amelyek a depresszív állapotot előidézik. Ha valaki folyamatosan negatív módon értékeli önmagát, a világot és a jövőt, akkor nyilvánvalóan rosszkedvű, depressziós lesz.
A depressziós személy viselkedésrepertoárja gyakran hiányos, ami elszigetelődéshez és magányhoz vezet. Ezért is fontos a szociális készségek elsajátítása, amely képessé teszi a társas és partnerkapcsolatok kialakítására.