A humanisztikus mozgalmat, a személyközpontú pszichoterápiás módszert Carl Rogers nevéhez szokás kapcsolni. Rogers úgy vélte, hogy minden ember rendelkezik a változáshoz szükséges képességgel és mindenki maga tudja a legjobban, merre történjen a változás. Ehhez csak egy megfelelő közegre van szükség. Ezt a közeget a terapeuta biztosítja a feltétel nélküli elfogadásával, empátiájával és a hitelességével. Ha a terapeuta felől ezek a feltételek érvényesülnek, akkor a kliens önfeltáró munkát tud végezni, képes lesz saját problémáit kutatni, elemezni, majd megvalósítani és aktualizálni képességeit. A kliens tisztába jön saját értékeivel, érzéseivel, szükségleteivel és céljaival. Önképe önértékelése javul, miközben tisztában van értékeivel és tökéletlenségeivel.
Rogers-féle alapelvek (feltétel nélküli elfogadás, empátia és hitelesség) a pedagógiában és lelkipásztori munkában is népszerűek. Minden pszichoterápiás módszerben érvényesülnie kell a siker érdekében.