Pánikbetegségről akkor beszélünk, amikor félünk a visszatérő rosszullétektől, illetve annak következményeitől. Félünk, hogy elveszítjük a kontrollt, újabb rohamot kapunk, megőrülünk. Jellemző kísérő tünetek a rohamok során az izzadás, a remegés, a szapora szívverés, a hányinger, a vérnyomás emelkedése, a légszomj, a mellkasi fájdalom, a szédülés, a halálfélelem és a realitás elvesztésének az élménye.
Terápia:
A terápiának fontos része, hogy megértsük a rosszullétek természetét és felismerjük a téves értelmezését a testi tüneteinknek. A rosszullétek monitorozásával megérthetjük, milyen körülmények között, milyen helyzetekben alakulnak ki a rohamok. Milyen értelmezést, milyen gondolatokat társítunk az adott helyzethez, amelyben ez az állapot kialakul. Gyakran ezek a gondolatok nem tudatosak. Fontos része a terápiának azon készség fejlesztése, hogy ezeket a kogníciókat fel tudjuk ismerni, majd közösen megvizsgáljuk ezen gondolatok megalapozottságát és realitását.
Interoceptív expozíció szintén a terápia része, azaz olyan ingerek generálása, amelyek félreértelmezése kritikus a pánikra nézve. A terápia során olyan testi élményekkel szembesülünk, amelyek szerepet játszanak a pánikrohamok kialakulásában, miközben a biztonsági viselkedést (menekülést) nem használhatjuk. Ekkor megtapasztalhatjuk, hogy félelmünk félreértelmezéseken alapszik és így a keletkezett szorongás idővel lecsökken. A fokozatosság elve alapján dolgozunk, azaz a legkönnyebben elviselhető feladatoktól haladunk a nehezebbek felé.
A terápia során különböző relaxációs technikákat is elsajátítunk, mint például autogén tréning, progresszív relaxáció vagy légzéstréning.