Traumatikus esemény után kialakult szorongás
Komoly megrázkódtatást, természeti katasztrófát, balesetet, bántalmazást átélt személynél, illetve háborút követően kialakuló szorongás, depresszió, amely, ha jóval az esemény után is fennmarad, akkor poszttraumás zavarról beszélünk. Ilyenkor az áldozat újra és újra átéli, lepergeti magában a traumát kiváltó eseményt, álmodik róla. Előfordul, hogy elkerüli azokat a helyeket, amelyek a traumatikus eseményre emlékeztetik. Bűntudat gyötörheti, hogy túlélt egy tragikus eseményt, míg mások az életüket vesztették. Előfordulhat, hogy elidegenedettnek érzi magát a világban, az érdeklődése csökkenhet a számára eddig fontos dolgok (hobbi, barátok, munka, intimitás) iránt és depresszióssá válhat.
Terápia:
Ahhoz, hogy ne rekedjünk meg az adott pillanatban és tovább tudjunk lépni, a traumatikus esemény minél részletgazdagabb felidézésére van szükség. Ez azért fontos, hogy úgy integráljuk a memóriánkba a történteket, hogy ne a legváratlanabb pillanatokban, kontrollálatlanul felvillanó szorongást keltő élmény legyen. A felidézés történhet imaginatív formában, illetve az adott helyszínen, ahol a katasztrófa történt. A tévhitekkel ellentétben ez nem káros a páciensnek, a tapasztalok azt mutatják, hogy feszültségoldó hatású, amely segít a helyzet reálisabb felfogásához. A diszfunkcionális gondolatok, attitűdök helyett egy racionálisabb viszonyulásra törekszünk. Például egy baleset kapcsán megvizsgálhatjuk a bűntudatot keltő „teljesen én vagyok a felelős” érzést. A „világ kiszámíthatatlan”, a bűntudat és önvád helyett reális rálátást kínálunk.